Ez és ez

Az elmosogatni lehetetlen edényen mindig ott marad a miért nem. A nemlétet ha megsejted, meg is éled. A doboz mindkét oldala háttal jár haza. Az összes megengedi, hogy elkülönözhess. Mintha te volnál, ott áll a mosogatónál. Aztán elkezdi egyenként visszaszedegetni. A derekad, a hátad, a tárgyaidat, az emlékeidet, a fantáziádat. Dörög, villámlik, mintha a saját akaratodból volnál itt. S egyszerre bele a dobozba mindent, s föladni nevedre. Nincs cím, csak ez és ez, hogy holtodban is kérdezz.