Novemberi

Lassan járkálni ide-oda, kavicsokat rakni a kőre, nem engedni, hogy a hívatlan vendégek beözönöljenek az agyba, hogy a baromfiak átbújjanak a kerítés alatt. Egyetlen mozdulattól kiszakadhat a köd, elröpülhet az összes törülköző. Egyetlen szótól megkopaszodhatsz, s olyan esendő leszel, mint a szükségét végző novemberi bokor. A jelen annyi csak, hogy rögtön azután, amikor elmúlt, emlékezetedbe vésed a pillanatot, miközben észrevétlenül elillan a tulajdonképpeni jelen. Az ágak át vannak fűzve a lábaidon. Legalább azt varrd össze, ami magától összevarródik.