Határtalan

Félálomban még, amikor alig fér el már a mindenség és önmaga határán, s úgy érzi, vezetéket húznak át az ágya fölött, s valaki hirtelen az összes drótot a mellére ejti, ráadásul dobbant is hozzá egy nagyot, ekképpen jelezvén, hogy oda az összeköttetés, ideje fölébredni, vigyázzba feküdni, esetleg kimenni a mosdóba, hidegvizes borogatást rakni a gubancra, berezelni, vagy teleszívni mélyen a tüdőt, lassan engedni ki a levegőt, s ismételgetni ezt, hátha lefordul a melléről a teher, s visszaalszik a halott anyja ölébe, akivel az előbb álmában beszélgetett… félálomban még ki-be sétálgat az élet és a halál közötti kapun, s úgy tesz, mintha a saját akaratán múlna a határtalan.