Pacni

Most azért retteg, mert az előbb valami rendkívülit élt át, de nem tudja, hogy mit, csak a fölemelő érzés, a súlytalanság érzése maradt meg benne, s a rémület, hogy egyszer csak semmire sem fog emlékezni, sőt, semmi új sem jut az eszébe, s bizonyára azért, mert mindent elmondott már, s minden a legelső szavak folytonos ismételgetése-rakosgatása, elvesztése-találgatása, s a pontos jelentésükre való visszaemlékezés sajgó kísérlete volt csak, s mint a halott a havon, akiről nem lehet tudni, hogy azért fagyott-e meg, mert leitta magát, vagy azért itta le magát, mert meg akart halni… a pillanat azon múlik, hogy képes-e a másik végével is érzékelni a pacnit, amit kiköpni se, lenyelni se tud már.