Évszak

Hiányfogás. Benyúl a nap
a levelek alá.
Összerándulnak az
öregasszonyok.
Elejti az urnát
a szavazóbiztos.
Nagy kék kupakot
teker valaki. Oda-vissza
szökik a buborék.
Nem találod az üres kosarat,
amit púpozva megemeltél.
A horog most a hátadban
akad meg. Ha mozdulsz,
beesik a lélegzeted alá.
Onnan kellene
kiszakítani, de csak
a pára lüktet a tükrön,
az ágak nyirkosodnak,
a kéz röpköd a levegőben.
Az érzékek közötti résbe
bújik az évszak.
Nő a szerencse becsülete.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]