Ítélet

Fölállsz, megfordulsz, újra a kezedbe veszed, nézed. Ami a repedésből kilátszik, már majdnem ugyanaz. Ha nem képzelődnél annyit, lefekhetnél két mozdulat közé. A pillanatban benne a történet. A porszemnek vége, ha megnevezed. Ami hiányzik, az akkor sem lesz meg, ha megvan. Az ujjad, a szemed, az orrod, a füled, minden ízed a nyelvedbe kapaszkodik. Most kellene arrébb tenni a virágládát, megszámolni a szoba sarkait, kimondani az ítéletet. Hallgatsz. Mintha filmen látnád, csobog alá a narancsízű almalé.