Hiába megyünk el
A zuhanás a korláttal együtt, |
a tetővel együtt, s a test alá |
légpárnát nyomó kényszerűség, |
a mindenség tökéletes mozdulatai, |
s az oda-vissza ijedelem, ahogy |
megráng az ég, s a fényességben |
rálátni a szárnyra, a dörrenés |
vasajtaja, a sötét, mikor |
átjön valaki ismerkedni, s marad, hiába |
megyünk el, zárjuk be kívülről, hiába |
dobjuk vissza a kulcsot, mikor |
a fénytörés a gerincre csak átmeneti |
mentség, s tudni lehet, hogy a tető is |
közmegegyezés szerint esik, mikor |
kiosztva már minden szerep, s a csecsemő |
esendőségével és bizalmával egy állat |
markolja a korlátot, s ordít, mikor |
emberhez méltó csak a csönd, |
a vállalt repedés lehetne, csak az ütközés |
helyéig való távolság folytonos |
becslése, a sebesség megállapítása, |
a fölborított kisszék visszabillentése |
a levelek bedobása, a kéz megfelelő |
vérellátásának segítése az ujjak |
váltakozó mozgatásával, s effélék, mikor |
mint eseményt néznek a többiek, s csupán |
a fák hajladoznak tehetetlen. |
|
|