Mint akik tetten értek
| A félelem, hogy elkövettem, |
| vagy elkövethettem volna, hiszen |
| úgy néznek rám, hogy elkövettem, |
| legalábbis az én szememben |
| úgy látszanak, mint akik tetten |
| értek, és rejtély, hogy miért nem |
| talán, ahogy most őket nézem, |
| ahogy fölém hajolnak mélyen, |
| ahogy bekerítenek a sorvégen, |
| talán csak emlék, egyik génem |
| hajította föl a repedésen, |
| hogy tegyem a helyére szépen, |
| álmai mellé, dobjam a többi érem |
| az igazság messzebbre érjen? |
|
|