Mint akik tetten értek
A félelem, hogy elkövettem, |
vagy elkövethettem volna, hiszen |
úgy néznek rám, hogy elkövettem, |
legalábbis az én szememben |
úgy látszanak, mint akik tetten |
értek, és rejtély, hogy miért nem |
talán, ahogy most őket nézem, |
ahogy fölém hajolnak mélyen, |
ahogy bekerítenek a sorvégen, |
talán csak emlék, egyik génem |
hajította föl a repedésen, |
hogy tegyem a helyére szépen, |
álmai mellé, dobjam a többi érem |
az igazság messzebbre érjen? |
|
|