Születésnapi páros

Ma lettem kerek negyvenöt,
most éppen magamhoz jövök,
csöngetek, mintha valaki
meg akarna köszönteni,
belépek, és szemben velem
ott állok, majdnem meztelen,
kerülgetem a szavakat,
és nézzük egymást, mint a vak,
de mint a látó asszonyok,
tudjuk rólam, amit tudok,
s azt kérdezi, miért kerek,
hiszen nem hetven, hetvenegy,
s minthogy nincs válasz, felröhög,
negyvenöt, persze, negyvenöt,
egyszóval, élünk, öregem,
közepesen, közepesen,
s hogy nem haltunk meg annyiszor,
lassan mindegy lesz, hogy mikor,
lehettünk volna, volna, ha,
de már rák, szívbaj, reuma,
és sokan még az ötvenet,
azt sem, vagy csak, ahogy lehet,
s méghogy mi voltunk a gyerek
negyvenötben, tízévesek,
s mi voltunk, voltunk, mint a nap,
húszévesen az új kalap,
és hogy az is történelem,
amit harminckét évesen
megéltünk, hogy szerény legyek,
csak nevetek, csak nevetek,
hiszen, mint a köztesbabot,
kapálnak a harmincasok,
s úgy néznek ránk az öregek,
mintha mi volnánk a gyerek,
mintha mi volnánk még ma is,
akit anyuka ágyba visz,
aki mesével alszik el,
s álmában néha bevizel,
késleltetett koraöreg,
mért nem vagy hetven, hetvenegy,
vagy tizenöt vagy huszonöt,
hogy szabad légy, ha megjövök,
és tudd, hogy éppen annyi vagy,
amennyit megfog a fogad,
hogy negyvenöt, ha negyvenöt,
és rég benőtt a köldököd,
és néha kihagy a szíved,
de semmi sincsen nélküled,
és felelős vagy, minthacsak
te szülted volna önmagad,
még akkor is, ha dől a fal,
s több az ember, mint a magyar,
még akkor is, ha azt hiszed,
hogy nem tartozol senkinek,
és toporzékolsz, mint a rab,
ha kiengeded magadat.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]