Az idegenvezető a főtérre ér
Nézze, uram, én akár versben is |
elmondhatom, hiszen már annyiszor, |
de így sem, úgy sem érthető, |
csak állnak itt a köpködőn |
megint vesztett a csapat, |
pedig az ott a harcban elesett |
és egyre több a lapos mellű nő, |
holott ők még az anyatejjel |
szívták magukba, istenem, |
egy hároméves srácot, aki, |
ha egy szép női feneket lát, |
odaszalad és, hogy is mondjam, rávág, |
és ennek már nagy hagyománya van, |
tehát mondhatom versben is, |
de úgyis megismétlem, vegyük |
példának a lengyelnadrágot, |
itt is, a mi kis városunkban, |
ezerkilencszázharminckilencben, |
s mért jártak bocskaiban, |
vagy például a török bugyogót |
mért nem viselték Marcaliban |
Ferenc József is avathatta volna, |
s még mindig hasonlít a Burgra, |
nézi-e a gyönyörű lábakat? |
villognak, mint a radarantennák, |
jelzik a repülőket, a pacsirtát, |
s a szülőszobák padlója alá rejtett |
még a szárnyasrakétákat is, uram, |
ha ezt fölfogja, ördöge van, |
abból élek, hogy nem értem, |
csak állok itt a köpködőn, |
megint vesztett a csapat, |
egyébként ezt a katedrálist, |
lehajol most, szépívű tomporánál |
ennyit még, uram, az egészhez. |
|
|