Az idegenvezető bemutatkozik

Bizony, uram, a mi kis városunkban
ködösek a reggelek, emiatt
sokáig tart a hajnal, messzire
elhallatszik, ha korán kel valaki,
tehát találhat magyarázatot
álmatlanságunkra éppúgy, mint álmainkra
vagy költőinkre, akik eképpen
arra vágynak csak, uram,
hogy mielőbb nyugdíjba mehessenek,
sőt, találhat magyarázatot
kurváinkra is, akik viszont
nem akarnak nyugdíjba menni, mert úgymond,
disznót hizlalnak a papok,
és mennyországról prédikálnak a városatyák,
holott, uram, a mi kis városunkban
déltájban akkora a fényesség,
mintha meztelen női segget
sütne a nap,
mondjuk, egy lepedőn, miközben,
igen, miközben
rárajzolja valaki Európát, Amerikát,
s alulra talán Japánt, Ausztráliát,
minthogy a többi már rajta van,
csak nem látszik a nagy világosságtól,
vagyis, uram, a mi kis városunkban
délután is folytatódik a reggel,
megérkezik a postás a több napos
expressz-levelekkel és hírekkel,
csönget a szódás,
végigcsörömpöl az utcán
a kukásautó,
és a gépírónő leüti
a mai dátumot, minekutána gyorsan
buszra, vonatra, kocsiba ülnek
a munkások, a parasztok, a katonák és a
hivatalnokok,
hogy elkezdjék a bővített újratermelést
a zárt kertekben és a
nyitott kérdésekben, napestig,
pedig, uram, a mi kis városunkban
este sötét van, óvatosan
becsukódnak a pontos válaszok, és a
közvilágításról több szó esik,
mint a holnapi napról,
amikor
minden benne lesz az újságokban megint,
s ebben, uram, meg is nyugodhatnánk, amíg
összebújik a nemzett (igen, két t-vel), hogy,
mondjuk, nemezzen (így!), ami
kemény törvény inkább, mint tiltakozás,
hiszen ha csak
ezt a földet tekintjük, akkor is
mozog tovább a libikóka
estétől reggelig, uram.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]