Az idegenvezető szövegeiből
Az idegenvezető bemutatkozik
| Bizony, uram, a mi kis városunkban |
| ködösek a reggelek, emiatt |
| sokáig tart a hajnal, messzire |
| elhallatszik, ha korán kel valaki, |
| tehát találhat magyarázatot |
| álmatlanságunkra éppúgy, mint álmainkra |
| vagy költőinkre, akik eképpen |
| hogy mielőbb nyugdíjba mehessenek, |
| sőt, találhat magyarázatot |
| kurváinkra is, akik viszont |
| nem akarnak nyugdíjba menni, mert úgymond, |
| disznót hizlalnak a papok, |
| és mennyországról prédikálnak a városatyák, |
| holott, uram, a mi kis városunkban |
| déltájban akkora a fényesség, |
| mintha meztelen női segget |
| mondjuk, egy lepedőn, miközben, |
| rárajzolja valaki Európát, Amerikát, |
| s alulra talán Japánt, Ausztráliát, |
| minthogy a többi már rajta van, |
| csak nem látszik a nagy világosságtól, |
| vagyis, uram, a mi kis városunkban |
| délután is folytatódik a reggel, |
| megérkezik a postás a több napos |
| expressz-levelekkel és hírekkel, |
| a mai dátumot, minekutána gyorsan |
| buszra, vonatra, kocsiba ülnek |
| a munkások, a parasztok, a katonák és a |
| hogy elkezdjék a bővített újratermelést |
| nyitott kérdésekben, napestig, |
| pedig, uram, a mi kis városunkban |
| becsukódnak a pontos válaszok, és a |
| közvilágításról több szó esik, |
| minden benne lesz az újságokban megint, |
| s ebben, uram, meg is nyugodhatnánk, amíg |
| összebújik a nemzett (igen, két t-vel), hogy, |
| mondjuk, nemezzen (így!), ami |
| kemény törvény inkább, mint tiltakozás, |
| ezt a földet tekintjük, akkor is |
|
Az idegenvezető a főtérre ér
| Nézze, uram, én akár versben is |
| elmondhatom, hiszen már annyiszor, |
| de így sem, úgy sem érthető, |
| csak állnak itt a köpködőn |
| megint vesztett a csapat, |
| pedig az ott a harcban elesett |
| és egyre több a lapos mellű nő, |
| holott ők még az anyatejjel |
| szívták magukba, istenem, |
| egy hároméves srácot, aki, |
| ha egy szép női feneket lát, |
| odaszalad és, hogy is mondjam, rávág, |
| és ennek már nagy hagyománya van, |
| tehát mondhatom versben is, |
| de úgyis megismétlem, vegyük |
| példának a lengyelnadrágot, |
| itt is, a mi kis városunkban, |
| ezerkilencszázharminckilencben, |
| s mért jártak bocskaiban, |
| vagy például a török bugyogót |
| mért nem viselték Marcaliban |
| Ferenc József is avathatta volna, |
| s még mindig hasonlít a Burgra, |
| nézi-e a gyönyörű lábakat? |
| villognak, mint a radarantennák, |
| jelzik a repülőket, a pacsirtát, |
| s a szülőszobák padlója alá rejtett |
| még a szárnyasrakétákat is, uram, |
| ha ezt fölfogja, ördöge van, |
| abból élek, hogy nem értem, |
| csak állok itt a köpködőn, |
| megint vesztett a csapat, |
| egyébként ezt a katedrálist, |
| lehajol most, szépívű tomporánál |
| ennyit még, uram, az egészhez. |
|
Az idegenvezető a bizalmába fogad
| Ez itt, uram, a Nagy Városi Fék, |
| vagyis az N.V.F., köztünk maradjon: |
| semmi okunk szomorúságra, |
| vagy nagy vidámságra, uram, |
| hiszen a mi kis városunkban |
| az Építs Magadba Féket mozgalomban, |
| olyan, mintha sokezer N.V.F.-et |
| mint a mezei futás cél nélkül, |
| vagy például a doni visszavonulás |
| ne menjünk olyan messzire, talán |
| képzeljen el egy hasjövésmenést, |
| eredmény semmi már, de futni kell, |
| s a klozettal a seggén alszik el, |
| és azt álmodja, ez is megesett |
| valakivel, hogy maga a klozett, |
| itt láthatná az építők nevét, |
| de befelé van fordítva, ugye, |
| lehet, uram, hogy az ön öregapja, |
| említette, hogy a monarchia |
| de hadd legyen ennyi örömöm, |
| hisz látom, hogy önben is ott a fék, |
| öreganyámmal szeretkezett, |
| ahol az N.V.F. pedálja van, |
| hogy csak a tábla belső falán |
| még annyit, hogy néha, titokban |
|
Az idegenvezető magánügyei
| Este, uram, a mi kis városunk |
| a három deka élesztőtől, amit |
| mert megnyúlt, beszáradt, vagy |
| netán azt akarja játszani, |
| Mozambikkal meg Nicaraguával |
| a Kárpát-medence jelű szakajtóból |
| háromkor vagy három után néhány |
| perccel, de legkésőbb fél négykor |
| minden éjjel fölébred, méghozzá arra, |
| néha fáj már a húgyhólyagja, |
| s hiába fordul át, mondjuk, |
| halaszthatatlanul ki kell mennie |
| s tudja, uram, aki a további |
| s laikus, mint én, azt gondolja, hogy |
| ez a megfázás, az öregedés jele, és |
| nem álom vagy élesztő következménye, |
| hiszen eleddig nem kellett neki, |
| s ha igen, azt elfelejtette |
| vagy kompenzálta reggelig, |
| mindenesetre nem kotyogta el |
| legtöbbször maguk is, hiszen |
| tükör már minden porcikánk, uram, |
| a szokásosnál több gyógyszert, óvszert, |
| élesztőt és sört fogyasztunk este, |
| hogy figyelhessünk a hírekre, |
| meg arra, amikor azt mondják, |
| hiba volna, ha összekevernénk |
| a húgyhólyag meg a szakajtó |
| és azt hinnénk, hogy az ezért, |
| hiszen mindennek törvénye van, |
| hallgatjuk hát a híreket, |
| akkor is, ha már nincs adás, |
| így később fekszünk le, s talán |
| meglepődhet megint, meglepetést |
| ezt kérdem magam is, talán |
|
Az idegenvezető elbúcsúzik
| Nos, fönt vagyunk a mi kis városunk |
| legmagasabb pontján, uram, |
| vagyis a végtelenben, uram, |
| s nem hiszi el a messzeséget, |
| az ott a Béka-hegy vagy Béka-segg, |
| magasabb, mint a miénk, de hát |
| egyébként a lakosság apraja-nagyja |
| emelte azt is, mint tudja, |
| s valószínű, hogy nincsen, |
| legalábbis így gondolják sokan, |
| s innen se látni pontosan, |
| párhuzamosok hozzák-viszik, |
| hogy is mondjam, tán az időt |
| onnan ide, innen oda, uram, |
| s állítólag a végtelenben |
| még a ködnek is értelme van, |
| de már megint mellébeszélek, |
| meztelen női test, olyan, |
| folyamatosan utána töltjük, |
| s kötöttük rá a csatornára, |
| ha a napsugár még kisebb szögben |
| akkor talán elnevezhetnénk |
| Közép-Európai-Jeges-tengernek, |
| vagy valami hasonlónak, uram, |
| s hogy tudjuk a nevét mindannyian, |
| rossz formában vagyok, uram, |
| sajnálom, hogy a saját útikönyvét |
| mert az a sok kis pörsenés, |
| és megcsúszik, ha belelép. |
|
Az idegenvezető levele
| Kedves uram, ezerkilencszáznyolcvan |
| szeptember ötödikén, miután |
| nyári időszámítás szerint déli |
| Hunyadi János szobrától alig |
| néhány méterre, a zebrán, |
| a zebra túlsó végén, abban a |
| villogó zöld megpirosodik, |
| s kettőt kell lépni gyorsan, |
| a járdán legyen az ember, tehát |
| szaporáz már, érzi, hogy hibát |
| követett el, amikor mégis |
| elindult, de nem akkorát, |
| mindenkivel megesett már ilyen, |
| s az autóknak az ezred- vagy század- |
| egyszóval ama sávban, ahol |
| a „még igen” s a „már nem” állnak, |
| s hitbizománya van a halálnak, |
| kis híján elütött egy taxi, |
| és itt abba lehetne hagyni, |
| „menj az anyádba, te állat”, |
| melyek az ihlet mámorában |
| különös nem történt, rendőr |
| s már-már a járdán álltam, |
| a járműveknek megint zöld lett, |
| s megkondult a déli harangszó, |
| mintha fölöttem harangoznának, |
| s Hunyadi gyülevész parasztjai, |
| magyarok, délszlávok, románok, |
| mert a forgalom, vagy ahogy |
| itt mondják: a történelem |
| s mire jó ez? menjünk a mellék- |
| agyonverhetjük egymást, ha tudjuk, |
| hogy rettenetesen betojtam, |
| és hallgatva a csevegést, |
| minthacsak véletlenül, minthacsak |
| nándorfehérvári tanulság miatt, |
| de kicsit elfogultan, kicsit |
| érdekelten még akkor is, ha ön |
| sok mindenre másként emlékezik, |
| néhány nap elég volt, hogy tudjam, |
| agyonverhetjük egymást, sőt, nyomban |
| agyon is vertük volna, így most |
| örülök, hogy már vonaton volt, |
| és ezúttal megúsztuk elevenen, |
| fogadja őszinte üdvözletem. |
|
|