Nehezebb részem
| Aki laktam leginkább bennem, |
| körözök már folyvást fölöttem, |
|
| olyan gyorsan dobog a szárnyam, |
| hihetném, hogy végleg kiszálltam, |
|
| látom magam önmagam nélkül, |
| ahogy a tér időmhöz békül, |
|
| s fordul-térül a föld alattam, |
| életnél is alacsonyabban, |
|
| térül-fordul valami rendbe, |
| mintha a rend a lényeg lenne, |
|
| s akit nézek, nehezebb részem, |
|
| fogna hosszabb-rövidebb száron, |
| akkor is, ha oda az álom, |
|
| mintha tudná, mi látszik onnan, |
|
| s menne elöl, szemben a nappal, |
| hogy legyen majd, ki megvigasztal. |
|
|
|