Szavak a súgólyukból
A kontúrok, Hamlet, a kontúrok! |
A Szellem határtalan, örökkévaló, |
bennünk ölt testet, hiányaink |
mágnesezik ki a homályból, nem lesz |
különb, sem gyarlóbb, mint magunk. |
Próbákból és tapasztalatból |
gyanútól forma, tűztől a víz, |
kardodról mit se tud, kínjaid |
csak te látod bele, húzd körül |
Előbb a próbák! Köpenyed alatt |
férjen el minden, ami van. |
Vigyázz a részletekre! Claudius |
lenézte őket, azért bűnöző. |
Mindnyájan vétkesek vagyunk, |
hiszen előttünk, s megfutottunk. |
Bennünket jelölsz, ha elkülöníted |
pontosan, ami még te vagy. |
|
|