Gyermeki ruhám
Ha nem hagytam volna magam födetlen |
újra meg újra, sőt, ha ostobán |
nem fedtem volna föl, amikor bölcsen |
megúszhattam volna már, mint szamár, |
|
ha nem számolom, ami visszajár, |
és ügyesebben játszom, hogy miközben |
körülöttem senki sem az anyám, |
itt mindnyájan egy nagy családi körben, |
|
ha mímelem csupán, hogy több menetben |
nem védem magam, mert familián |
belüli ügy, csak látszólag kegyetlen, |
|
ha nem leplez le a vállalt hiány, |
jobban szeretnek, akiket szerettem? |
hordhatnám nyíltan gyermeki ruhám? |
|
|
|