A szobatiszta állat
Ha nem ijednék meg minden idegen |
helyzetben újra meg újra, mintha |
hirtelen s egyszerre mindent vissza |
kellene adnom, de üres a kezem, |
|
ha nem zuhannék be a történelem, |
vagy a törzsfejlődés alamizsna- |
vermébe folyton, amikor ritka |
választásokat kínál föl a jelen |
|
ha úgy állnék meg alkalmi helyemen, |
hogy nem látszana ki a kalitka |
belőlem, csupán a szobatiszta |
|
állat, ki úrrá lett a természeten, |
vagy legalábbis azt hiszi, senkisem |
lenne nagyokos? zsarnok? fasiszta? |
|
|
|