Jónás tűnődése az utolsó leckéztetés után
| ne fohászkodj, ne átkozz, |
|
|
A tűnődés folytatása
| Ez lenne az eredmény negyvenévi, |
| vagy majdnem negyvenévi megfeszült, |
| mondhatnám, „harc után”? mikor a régi |
| mértékkel mérve minden teljesült, |
|
| s nem követtem el közben semmi bűnt |
| szándékosan, bár folyton vezekelni |
| kellett valamiért, ez az idült |
| bűntudat? vagy ez a látványos semmi |
|
| körbe-körbe? ahonnan kirepülni |
| nincsen esély? ahol minden bedűlt |
| fal mögött ott egy másik? ez a halni |
|
| serkentő céltalanság? ez a hűlt |
| forgás egy álom körül? vagy a talmi |
| öröm, hogy azt mondhatnám, „sikerült”? |
|
|
Hallom, hogy indulsz
| Én, aki a költészet közlegénye |
| vagyok és maradok mindörökre, |
| sem vitézség, sem hadiszerencse |
| nem röptetett föl, nem lökött az élre, |
|
| azazhogy nem születtem vezérségre, |
| és alkalom vagy kényszer se törte |
| kettőbe pályám, tehát előre |
| haladok, mint egy se hossza, se vége |
|
| akaratnak? láncnak? seregnek? része, |
| aki tudom már, hogy van előbbre, |
| van hátrább, de mindig körbe-körbe, |
|
| így nincs igazi ok pöffeszkedésre, |
| miért ne húzódnék a sor szélére, |
| ha hallom, hogy indulsz „legelőre”? |
|
|
Bűn és büntetés
| Ha nem vétem el, mondjuk, „emberileg” |
| annyiszor, vagy ha nincs hozzá finom |
| mérlegem, nincs a Code Napoléon |
| törvényeinél sokkal kegyetlenebb |
|
| jogszabályom, hogy meg is büntessenek, |
| sőt, ha a büntetést azért kapom, |
| amiért jár, és nem bűntudatom |
| tényéért, mivelhogy nincs már senkinek, |
|
| ha nem akarnám, hogy megszeressenek |
| mégis, nem lesném minden alkalom |
| csírájában egy elsüllyedt malom |
|
| tervrajzát és Ilmarinent, képetek |
| égne-e? lennétek tökéletesek, |
| avagy bűntelenek, mint a majom? |
|
|
A szobatiszta állat
| Ha nem ijednék meg minden idegen |
| helyzetben újra meg újra, mintha |
| hirtelen s egyszerre mindent vissza |
| kellene adnom, de üres a kezem, |
|
| ha nem zuhannék be a történelem, |
| vagy a törzsfejlődés alamizsna- |
| vermébe folyton, amikor ritka |
| választásokat kínál föl a jelen |
|
| ha úgy állnék meg alkalmi helyemen, |
| hogy nem látszana ki a kalitka |
| belőlem, csupán a szobatiszta |
|
| állat, ki úrrá lett a természeten, |
| vagy legalábbis azt hiszi, senkisem |
| lenne nagyokos? zsarnok? fasiszta? |
|
|
A béka és a létra
| Ha ez a fölfújódott kecskebéka |
| nem képzelné magát nagy ökörnek, |
| s nem volna tényleg ökör, ha fölmegy |
| benne valami, vérnyomás? rakéta? |
|
| vagy csak a belek fürge buboréka? |
| azaz, ha mások tartanák többnek, |
| mint ami, és ő azért ökörnek |
| önmagát, mert elhitte nekik néha, |
|
| följutott volna-e, mondjuk, a létra |
| azon fokára, ahol tükörnek |
| nyoma sincs, mert ökör az ökörnek |
|
| ő-ökörségét szóval tanúsítja, |
| ahol egy közönséges kecskebéka |
| szemtanú híján csúnyán „lebőghet”? |
|
|
Alattad a délkör
| Ha nem érezném meg egy rezzenésből, |
| hogy fölösleges lettem, leszaladt |
| orrom előtt a roló, le a nap, |
| kibuktam a görbülő mindenségből, |
|
| ha mint aki folyvást zuhanva néz föl, |
| nem látnám bűntelenül magamat, |
| ahogy besétálok a pillanat |
| kertjébe hiú jóhiszeműségből, |
|
| ha megtanulnám végre, hogy miért öl |
| minden, ami él, s úgy lennék szabad, |
| hogy élvezem már mutatványodat, |
|
| mert nem taszíthatsz ki a tévedésből |
| megbillenne-e alattad a délkör? |
| adnál-e országomért egy lovat? |
|
|
Gyermeki ruhám
| Ha nem hagytam volna magam födetlen |
| újra meg újra, sőt, ha ostobán |
| nem fedtem volna föl, amikor bölcsen |
| megúszhattam volna már, mint szamár, |
|
| ha nem számolom, ami visszajár, |
| és ügyesebben játszom, hogy miközben |
| körülöttem senki sem az anyám, |
| itt mindnyájan egy nagy családi körben, |
|
| ha mímelem csupán, hogy több menetben |
| nem védem magam, mert familián |
| belüli ügy, csak látszólag kegyetlen, |
|
| ha nem leplez le a vállalt hiány, |
| jobban szeretnek, akiket szerettem? |
| hordhatnám nyíltan gyermeki ruhám? |
|
|
Holdudvar
| Most, hogy ezen a nem várt szezonvégi |
| kiárusításon végre mindenki, |
| vagy legalábbis a többség, vagy talán |
| az, aki, mondjuk, az egész szezonban |
| az előző szezonvég rongyaiban, |
| s hogy meg ne sértsük, nem is bizonytalan |
| esélyekkel titokban erre „spórolt”, |
| megkaphatná, ami eddig divat volt, |
| tehát drága, bár nem ért harminc-negyven |
| százalékkal többet, csak azoknak, kik |
| vágytak rá, de mégsem juthattak hozzá, |
| s lettek lassacskán divat-gyalázókká, |
| vagy közönségesen kimaradtak a |
| korzókról, a templomokból, sehova |
| nem jártak, ahol szerették volna, ha |
| ott vannak mégis, hiszen nem a ruha |
| teszi az embert, mondták nekik folyvást, |
| de már hatalom, dicsőség és ország |
| sem érdekelte őket, s nem véletlen, |
| hogy csak saját gyártmányú értékekben |
| hittek lassan, sőt, kételkedni kezdtek |
| azokban is, mint emberek, hiszen, ha |
| el akartak jutni, olyan szegények |
| mégsem voltak, hogy így-úgy az egészhez |
| valami közük ne lett volna, mégha |
| nem is gyűjtöttek soha a divatra, |
| s különösen nem arra, ami nem is |
| divat már, s a következő szezonra |
| még annyira sem lesz az, vagyis nekik |
| nemhogy harminc vagy negyven százalékkal |
| olcsóbban, de elképzelhető, hogy még |
| ingyen se kell már, s marad a szezonvég |
| mindent túlélő kupeceire és |
| becsvágyó balekjeire az egész, |
| egyszóval: érthető a tülekedés |
| áruházban, korzókon, templomokban, |
| két hétig, sőt, háromig-négyig, hiszen |
| amíg mindenki megveszi, -mutatja, |
| időt és teret igényel, magukra |
| sem ismernek rá néha, s hogy melyiken |
| van a leárazott gönc, és melyiken |
| a teljes áron vásárolt, senki sem |
| firtatja most még, összekeveredik |
| átmenetileg minden, könnyű nekik, |
| mondják, akik semmiféle divatra |
| nem áldoznak már, és azt hiszik, babra |
| megy a játék, merthogy, ami divat lesz, |
| az sem való, legfeljebb a piacra, |
| s míg így a maguk módján divatoznak, |
| udvara nő a születő szezonnak, |
| mely egyszerű holdudvar esetében |
| a hold előtti vékony felhőréteg |
| vízcseppjein történő fényelhajlás |
| következménye, átmérője mindig |
| a vízcseppek nagyságától függ, és más |
| néven koszorújelenség, sőt, ha fel- |
| hőre vagy ködre vetődő árnyképek |
| körül keletkezik, akkor glória, |
| így hívják a meteorológia |
| szakemberei, akik néha a nép |
| megfigyeléseit igazolva még |
| esőt is jósolnak, habár az ilyen |
| jelenségből legfeljebb harminc-negyven |
| százalékos eséllyel következik |
| időváltozás, vagy még annyival sem, |
| csak megtörténik megint vízcseppekben, |
| ami egyébként elkerülhetetlen |
| most, hogy ezen a nem várt szezonvégi |
| kiárusításon végre mindenki |
| vagy legalábbis a többség, vagy talán |
| az, aki, mondjuk, az egész szezonban, |
| az előző szezonvég rongyaiban, |
| s hogy meg ne sértsük, nem is bizonytalan |
| esélyekkel titokban erre „spórolt”, |
| megkaphatná, ami eddig divat volt. |
|
A harmadik napon
| észreveszed megint magad, |
| valami furcsa állatot látsz, |
| Szemeddel néz, beszél helyetted, |
| mint aki itt él ezer éve, |
|
| rádöbbensz, hogy föltámadott |
| benned egy idegen halott, |
| vergődsz bőrödben, mint a rab, |
| mert ő, akinek múltja nincsen, |
| Megmosdatod, fölcicomázod, |
| megijedsz és álmodsz helyette, |
|
| mert nem szökhetsz meg önmagadból, |
| s mert akkor is bekebelez, |
| nem számít többé, mit akartál, |
| Az maradsz már, ami kilátszik, |
| csak kiszemelte, elfoglalta, |
|
|
Szavak a súgólyukból
| A kontúrok, Hamlet, a kontúrok! |
| A Szellem határtalan, örökkévaló, |
| bennünk ölt testet, hiányaink |
| mágnesezik ki a homályból, nem lesz |
| különb, sem gyarlóbb, mint magunk. |
| Próbákból és tapasztalatból |
| gyanútól forma, tűztől a víz, |
| kardodról mit se tud, kínjaid |
| csak te látod bele, húzd körül |
| Előbb a próbák! Köpenyed alatt |
| férjen el minden, ami van. |
| Vigyázz a részletekre! Claudius |
| lenézte őket, azért bűnöző. |
| Mindnyájan vétkesek vagyunk, |
| hiszen előttünk, s megfutottunk. |
| Bennünket jelölsz, ha elkülöníted |
| pontosan, ami még te vagy. |
|
|