Ében-ország
Ady Endre emlékének
Kívül a fehér bizonyosság, |
belül ébenfa, ében-ország, |
kemény és nehéz, mint a végzet, |
földjein varjak legelésznek, |
lapozgatja a lövésrendet, |
de fegyver nem szól, hajtó nincsen, |
vadász sincs, csak a Nincsen-isten, |
szenes avartól kongó égig |
s lapoz a Herceg fürge ujja, |
varjú száll, ha a szeme rebben, |
ki gondolhatná nála szebben? |
ezeréves, süket vadonban, |
mikor ő, a Nincsen: a minden, |
s az ő rangja, hogy megsegítsen? |
Csak a Herceg papírja villog, |
mint egy tejúton túli csillag, |
leszegett feje mintha bolygó, |
lenne fényében körbe forgó, |
mintha ő lenne másik isten, |
a fehér Van, az anti-minden, |
a lövésrend nagy omegája, |
de nevét sehol nem találja, |
de templomának népe nincsen, |
fölépített temploma sincsen, |
csak van pokoli ellensége, |
kényszerítője istenségre, |
kényszerítője ravaszságra, |
magaslesre, lapozgatásra, |
jóra, tökélyre, Nincsen-isten |
arca mögé, hogy segíthessen, |
míg ében alól az a másik, |
egyetlen ország kiviláglik. |
|
|