1978. február 6.
Dübörög a föld, zokog a fa, |
Szólhat-e most más? Száguld haza |
vak lovon a huszadik század. |
|
Repedt égboltja lélekharang, |
állnak eleven kopjafának. |
|
Temetünk N. L., hűl a kozmosz, |
szökik a meleg a hideghez. |
Nyüzsög az anyag, ami fontos, |
ezután mindig kevesebb lesz. |
|
Sírodtól kezdve az a vátesz, |
ki visszafelé néz s harangoz. |
|
|
|