Kormos István

Fiam, valaki veled játszik Füst Milán Te, ki Győrött a nyakkendőmben, Niklán Divinyi Mehmed-ingben, de Párizsban is Berzsenyidben, hova szaladtál homokozni? Hova, ülni a kocsiútra, alulról nézni, hogy a csorda eldübörög megint akolba Miklóson vagy Normandiában? Hőmérőtokkal kombinékat megemelni, mint buborékot, hova feküdtél óvadéknak értünk az elkurvult időben? Mecsér, Udvarhely, Bretagne, Vése, Európa minden szegénye, minden rigó alá mi végre, ha nem játszik már veled senki? Gyöngyös vízen Nakonxipánba tart az utolsó szelíd bálna, miért ítéltél pusztulásra minden élőt egy zuhanással? Árva bátyám a nagy mesében vacog utánad semmiségem, sárkányod itt csücsül a széken, s nem tudom verssé varázsolni.