Démoszthenész első búcsúlevele

Búcsúzom a szavaktól, kiköpöm a nyelvemet emelő kavicsot, színjátszó lepkék odúja: szám, legyen, mi volt: csupán garat, nyelvem, az ideges madár elég majd fészkén, magtalanul, szótáraim, színes luftballonok, hazaszállnak a felhők közé, szemem fogja csak őket, szemem anyám arcával tükröz rájuk, de mint a levegő… szelük mögül világlik ki a csillag, a távolodó oá-zó gyerek, aki semmit nem ért, csak ordít, dadog, öt érzékkel egy arcra figyel, kézzel fogható szavakra figyel, szájba rakható szavakra figyel, a szó egyetlen szavára figyel… búcsúzom tőle is… visszaperelni semmit nem lehet, Philipposz erősebb, mint a szó, Zeuszi jelekre függeszti szemét.