A rost beszél

A héja alá, a ricsaja alá, káprázata és bilincse alá, megtagadva a sínt, a kiskanállal adagolt halált, meg a bőrödben ébredő, lélegzetedben fészkelő, perceid kicövekelő nagy elringató masinát. Oda, ahol a rost beszél, pucér csillagok csendjét fújja lassú szél, ahonnan, míg fölér, elhajlik mindén lényeg ujja. Ott történik meg nélküled, ami veled.