Ahogy a tópart

Lezuhanva is fölfelé, feszülni a tizedik körre, várni, míg koppan, befúródni vele a töltés oldalába. Hinni, hogy úgyis újra kezdi, hinni, hogy nem is hagyja abba, tested mágnesét kigyűrűztetni megint arra a fehér lapra. Araszolva, hogy el ne vétsük. Ahogy a tópart kivirágzik, s vízből a halak fölsajognak, – hogy mozdulatod emléke mögül kisétálhasson Antigoné halott fivérét eltemetni.