Ahogy a tópart

Lezuhanva is fölfelé,
feszülni a tizedik körre,
várni, míg koppan, befúródni
vele a töltés oldalába.
Hinni, hogy úgyis újra kezdi,
hinni, hogy nem is hagyja abba,
tested mágnesét kigyűrűztetni
megint arra a fehér lapra.
Araszolva, hogy el ne vétsük.
Ahogy a tópart kivirágzik,
s vízből a halak fölsajognak, –
hogy mozdulatod emléke mögül
kisétálhasson Antigoné
halott fivérét eltemetni.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]