Profán vallomás

Mégiscsak otthon oszlopaidban, ajtó nélküli templomodban, fölemelt fejjel, mint a gyermek, mint az Istennel játszó szentek, akik festve az oltárképet gyakorta a tükörbe néztek, s elmentek bár, de ott maradtak, s ha visszatérnek, mosolyognak, – az Úr csak nézi, nézi őket, mily nagyszerűen sikerültek.