Mese

És akkor beléptél szemembe, köpenyben, ahogy ott feküdtél. Jöttél magas kőfal tövében, jöttél parton, jöttél hegy élen. Megszűnt az évszak, talán a Sirius csillagképében mozdult valami, talán a Fülöp-árok mélyén egy hajszálrepedés. Más időben, más viszonylatok valószínűtlen törvénye szerint vonult veled az univerzum bőröm alá, emlékeimbe. Vonal, pont, körré rendeződött, minden út ide vezetett, köldökzsinórral nyaka körül lógott fölöttünk a világ. És megszólalt a telefon, kényszerítve, hogy odanézzek árnyékára az arcodon, és megszólalt az asztal, ajtó, kávéspohár, könyv, szemüveg, süket, süket, süket úr, zúgták porcikáim, az elemek. Hol voltál, hol nem voltál, voltál egyszer egy…