Petőfi
Mert virág nőtt ujja hegyén, |
vázába nem állítható. A kör |
szétrobban, ha ő a centrum. |
Tört abroncsok kunhalmát lelöki, |
ünnep képletéből faköpönyeges |
lélegzetemhez szeretőimet, |
legyek különb, legyek magam. |
Nem a szobor. Nézz a tükörbe! |
a világ fölé görbülő gerinc, |
az ingázás a múzeumlépcső |
nem a példa! csak mi beépült |
belőle, hogy már neve sincs, |
a fűszál, ahonnét naponta |
az örökös most vagy soha,
|
a tükör, ha belenézhetsz, |
nyitott tenyérrel ünnepelni? |
|
|