Nem értette
Mikor a zsákot is kirázta, |
a hegytetőn már szétterült a hold. |
A torony árnyéka, mint az abroncs, |
őszinte bokrok, okos állatok, |
őrködők, alvók, élvezkedők, |
belül minden, és minden végleges. |
Állt az üres zsák és a hold előtt, |
s nem értette, hogy hol vétette el, |
hogy senkinek sem hiányzik, amit… |
Nézte saját árnyékát, emlékeit, |
levetett göncét, vasalt városát, |
és mint előbb a zsákot, hozzáfogott |
|
|