Nem értette

Mikor a zsákot is kirázta, és a homokot átpörgette görnyedő ujjai között, a hegytetőn már szétterült a hold. A torony árnyéka, mint az abroncs, alatta házak, emberek, őszinte bokrok, okos állatok, őrködők, alvók, élvezkedők, belül minden, és minden végleges. Állt az üres zsák és a hold előtt, s nem értette, hogy hol vétette el, hogy senkinek sem hiányzik, amit… Nézte saját árnyékát, emlékeit, levetett göncét, vasalt városát, és mint előbb a zsákot, hozzáfogott kifordítani önmagát.