Ne törjétek szét
Végképp tudom már, ő se lesz |
ötven év múlva, csak gyökér, |
gerincében egy nyilallás, |
zord pápasága könnyű szél, |
egyik szeméből macska lesz, |
másik szeméből konyhakés, |
mint negyedik parancsolat, |
csak egy műhold árnyéka lesz, |
szobra tövében két kamasz |
öleli majd, mit egykor ő, |
tetszhalott hangyák sírjai, |
könyvek nem őrzik szellemét, |
mert mint a huzatos szobán, |
csak átfújt rajt a tudomány, |
tekintélye tán tócsa lesz, |
s ha láttok árva porszemet, |
ne törjétek szét, szíve az. |
|
|