Azt mondja
Azt mondja, hogy a jellegtelen versek |
ideje jött el, nyár van, mint a macskák |
játszadoznak a költők, odatartják |
pár fityingért a lüktető tekercset. |
|
Tisztelet, persze, néhány kivételnek, |
akik követik háztetők parancsát, |
ha phallosukat… azaz, ha akarják, |
a nagyfenekű nappal ölelkeznek. |
|
Hanyattfekszik, lábujjal fölizgatja |
a rekettye, kecskerágitó, bodza, |
az útszéli kis bárcás bokrokat, |
|
kéjelegne, de hasára szúnyog száll, |
odacsap s megvan, meg a tragikus szál, |
mitől verse majd, elöl, földagad. |
|
|
|