Csak egyszer

A máz alatt a kés alatt otthon hagyott arcotokat arcotok homorú falát egyszer csak egyszer legalább A szajha szavak combjai között egyszer a hajdani beszéd piros kakasait ha nem virrad ha letaszít Díszszemlére kész testetek ritmusában az önfeledt mozdulat néma népdalát legalább ha senkise lát Huzallal díszes orrotok ködében a szűz fűszagot a föld alól a vas alól egyszer amikor elhajol Fületek dzsungel-mélyiből azt a dobot melyen a bőr a szellőtől is megremeg legalább ha az üzenet Ujjatok hegyén a tüzes kemencét jelző őrhelyek ünnepén a csütörtököt egyszer két szélütés között Nyelvetek kényes üstjei partján egyszer a reggeli tengerek sós rémületét legalább ha a kés ízét Szemetekben az egyszeregy levelét hozó gyereket az anyag egyenes szavát egyszer csak egyszer legalább