Levél egy pályatárshoz
Akár szomszédok is lehetnénk |
Szőkedencsen, nagyanyám falujában, |
innen a tőzeges legelőkön, |
onnan az ö-ző nyelvjáráson, |
a templom és a posta mellett, |
s nagyon közel a harangszóhoz, |
hogy legyen miről beszélgetnünk, |
ha sehonnan sem jön levél. |
vagy a kerten át diskurálnánk, |
én jobbára csak hallgatnálak, |
mint harminc éve nagyapámat, |
tüzet adnék és búcsúzáskor |
elkérném a jobbik kapádat. |
Vagy együtt mennénk a Berekbe |
tőzeget szedni, kendert nyűni, |
én vállamon a szerszámokkal |
s mielőtt tiéd visszaadnám, |
összekoccintanám enyémmel, |
hadd hallják meg, hogy veled jöttem, |
hogy nekem is van véleményem. |
De azután is rád figyelnék, |
mert tudom, hogy estére kelve |
a te kender-kupacaid dicsérnék |
szó közben az én kenderemre. |
Kalapod szélét égre bökve |
indulnál meg az alkonyatban, |
mennénk harangszó irányában, |
legutoljára, mint a pásztor, |
békák fölött, szó nélkül, hosszan. |
Mert ez lenne az én időm, |
a Berek patanyomaival kivert, |
kiterített nagy esti lélek, |
onnan az inak feszes íján, |
innen a lőtt szárnyú beszéden, |
|
|