Mit tudnak ők?

Mindig, mindig csak ünneplőben, haptákban, hetykén, ijedten, képíró úr kedvére, kiveszőben, mindig a más csapdáiban, a hit kihulló tolla mentén halandó házi bálványokhoz, hogy legalább ne önkezükkel, hogy még a holnapi napig, mintha az utolsó tehén szemében de ott halálig tisztességben, hát kifordítva, kimerevítve, akár faluvégi kereszten. Mit tudnak ők, a képírók arról, hogy Isten szabadságon, hogy ameddig a kéz elér, addig terjedhet a mennyország, hogy ez is az, e lepkegyűjtemény, fölgombostűzve a papír lidérces temetőiben, hogy önmaguk istentiszteletét rendezik itt a vasárnapi tornyok maradék holdudvarán? Mit tudnak ők, maguk is benne a tétova gyülekezetben, az idő elé bukó képírók arról, hogy mögötte mi volt?