Zöld pajzs alatt

Búzatáblát érintő délután összeütődnek a falevelek négy őz fölemeli fejét benéz a tapsok idejébe és mint a lőtt nyíl vízszintese megkoppantja a szomszéd erdőt négy óra van május toronyiránt fölém húzom pajzsként a zöldet őseim tatárt törököt itt mondják itt szültek itt temettek bújhatok magam is hova? ki elől? meddig? minek? ötvenkét csikó legelész megszámlálva az őzek is fűszálak lapján felirat jó legelő csak hasznosaknak! olvad a csontok kormozott hava hajt nyelvet zöld kerekeket őzek szemébe csapódó ágat béklyózott gépeket hajtja a mese nélküli mesét Prokrusztész újabb szerkezetét ellenem? értem? itt vagyok állok felettük zöld pajzs alatt számolom a nyíl-koppanásokat levelek spontán tapsait mondom magamban mint imát őseim tatárt törököt itt.