Föl a hithez
az esővel kopogtatott igazolás, |
véres karamboljai, árulásai, |
megint a csizmákba parancsolt |
iránytűi a képzelet léggömbje felé, |
föl, föl ebből a talpig érő |
hogy alatta, mögötte, belül, |
megint a szombat esti fények |
diktatúráját vágyó tüntetések, |
hogy az utolsó vonattal valaki |
odafeküdni az asszonyok mellé, |
megint elszámolatlan forradalmaim |
bizsergése a krizantém alól, |
a másik síkból föltüremlő |
merőlegesek piros tárcsái: megállj! |
megint a lecsavart múzeumi |
megint jogom van, hogy hálás legyek |
mindenért, amiről nincs igazolás, |
csak a jó közérzet emléke, |
|
|