Csokonai

Csak meghajolva? kopogtatva? lüktetve az utakban mint a vér? csak a behunyt szem semmi ágán? csak így? ebben a vállig érő mestergerendás hazában fejjel az Isten füvei között csak így? mellkast szétvető hajtóerő szárnyán garabonciás hírbe keveredve? szaftos névnapok igriceként? álszent cirkuszok pántlikájaként? lábbal mindig a kilövőpályán vállal a gerenda alatt marokban a parázzsal fütyörészve megjátszani csökött győztesek ünnepeit? legyező mögül kisütő mosolyokért pohár borért ötven vagy száz forintokért az eposzért? jázminlugas-járvány idején? kisiklatott hajnal idején? Isten vasárnapja idején? mígnem a törzs szétroppan elröpül keringeni egy ország körül? hogy aztán léha névnapok anekdoták távcsövein megidézzék az érthetetlen kánikulai hóesést? Inkább a halál, a jövő! Még házat épít, bíbelődik a művel, elgyomrozott tüdejét purizálja, s ebéd után, mikor alusznak, elszáll.