Mi marad meg?
| zsíros edények mértanában |
| mi marad meg a szerelemből? |
| Ha majd foltozott álmainkat, |
| lelkünk minden fehérneműjét |
| mi marad meg a szerelemből? |
| Ha majd külön kis lábasunkban |
| sütjük-főzzük ehetetlenre |
| mi marad meg a szerelemből? |
| Ha majd a megszokott ruhákat |
| vesszük magunkra reggelente, |
| s meztelenséget látunk mégis, |
| hogyha egymás szemébe nézünk, |
| mi marad meg a szerelemből? |
| Ha majd ízetlen lesz az étel, |
| mert láthatatlan nyílvesszőkkel |
| átlózzuk be az asztal lapját, |
| mi marad meg a szerelemből? |
| Mi marad meg a szerelemből? |
|
Tedd le a kést!
| Torzsák közül, kezedben késsel |
| Szemed mögött zuhog a zápor. Fázom. |
|
| Ami volt, arcod meredélyén |
| szivárog. Puskaként tüzel. |
| Árnyékom lyukas kőkerítés |
|
| Meghallgathatnál. Bűnös is mentheti |
| Késednek nincs nyele. Dobd el! |
|
| Kőbánya, katlanok. A zöld |
| repedésekbe fogódzik, tüntet. |
|
| Ez már nem harc, önvédelem. |
| Hát ne ellenem! Megszökik |
| lábamon át a gyáva állat, |
|
| Nyugodj meg. Eddig se léggömb |
| emelt. Minden, ami van itt, |
| naptárunkból kapott nevet, |
|
| A torzsák is. Újra fejelni |
| Halál árán sem. Tedd le a kést! |
|
| Arra van dél. Tedd le a kést. |
|
|
Mi már
| Mi már soha egy űrkabinban |
| soha együtt egy csigaház fölött |
| soha együtt lövészárokban mi már |
| nem öntözünk közös virágot |
| kidobált homokzsákok felett |
| aztán fordítva így vagyunk |
| ki tud hamarább belefogyni? |
| nem lenne jobb saját gúnyánk? |
| nem a sziklát kellene inkább |
| tüzes golyó szét nem lapít? |
|
Gyorsított eljárással
| A borjakat is, a krumplit is, |
| a tornyot is, a bűnözőt is, |
| a szerelmet is, az életet is, |
| Közben a félig kész ügyek, |
| a részletek földcsuszamlása, |
| a magyarázkodás mocsarai, |
|
Most
| most, hogy húga kiszenvedett, |
| ebben a kozmikus huzatban |
| az ókeresztény mozgalmi dallam, |
| egy kő, ahol egymásnak háttal, |
| park, szabadságos katonákkal, |
| egy melegítő kiskutya-orrlyuk, |
| most kellene egy bekötőút, |
| egy holdkomp, értekezlet, valami, |
|
Könnyedén
| Könnyedén. Érinteni csak. |
| Azt, hogy semmi sem ugyanaz, |
|
| egy dobra figyelni, ahogy |
|
| Kimondani, úgy, mintha ő, |
|
|
Áprilisi fa
| a szem, mint bogár csápja, |
| jelez falat, fát, embert, |
| hasadt sziklákra, kövületekre, |
| mamutnyomba lépő mamutra, |
| a fára, a falra, az arcra, |
| az egyszeri, a sose látott, |
| zöld ujjhegyeivel fölborítja, |
| helyrebillenti a világot. |
|
Az ember összefogódzik
| kerítés lesz, harci alakzat, |
| arcán golyók és csillagok jele. |
| kölcsönnel, régi bútorokkal, |
| nyakkendőt köt és meg sem érzi |
| bőrén a kozmikus sugárzást. |
| Csinál magának történelmet, |
| halálát is megmagyarázza. |
| de ott is ugyanazt találja, |
| mint Akarattyán, Szodomában, |
| visszatér, megvacsorázik. |
| Csak a szomszéd hascsikarása |
| ébreszti rá, hogy egyedül van, |
| a csillagos ég áramtelepe |
| tárgyait mondja, pántlikázza, |
|
|