Savászana
Ernyedj el, kéz! Ernyedj el, test! |
|
Úgy! Belül csend van és sötét. |
eszmélni kezd egy régi rét. |
|
öreg parasztok szántanak. |
Nagyon messze, nesztelenül. |
|
Felül, felettem kék az ég. |
|
Közöttem ménes porzik át, |
zene szól alig hallhatón. |
És összeérnek fenn a fák. |
|
|
|