Kórházi sorok

Megint a születés utáni, a határszéli igazoltatás. Innen a véres küszöbön, sorompón, méltóságon, mérlegre tesz a hatalom, kicsomagoltat, megaláz. Változtat vérré, vizeletté, árulkodó anyaggá. Isteneivel karnevált, sisakos szemlét rendez, higgyem, hogy nem választhatok, itt minden engem választ, higgyem, hogy nedveim komoly tárgyakkal paroláznak, higgyem, hogy nem árulnak el, csak vámolnak, beírnak, higgyem, hogy fogaim közül kifakad a virágszál. Ezért a puskás hajcihő, emberségem bilincse, ezért napoznak sejtjeim kíváncsi szemek dombjain. – Formaság, kérem, formaság. Jövője érdekében. Bélyegzők lövedékei és atomok beszélnek.