Első napok a városban
Minek jöttél? Senkise hívott! |
Elegen vagyunk. Sziszegik |
szemek kertjébe idomított |
kígyók, megvadult idegek, |
közönyös állóvizei, rekedt, |
nem is létező hangosbemondó |
és bámulsz a tegnapi partra… |
Minek jöttél? Senkise hívott! |
Húsvétra gyűjtött álmaidra |
s költ majd arcodra rideg függönyt, |
füledbe hangtompító vattát, |
vágynak meleg falusi estét, |
sóskázó rétet, friss vizű gyerekkort… |
– ordítod majd, ha megpillantod. |
|
Kórházi sorok
a határszéli igazoltatás. |
Változtat vérré, vizeletté, |
higgyem, hogy nem választhatok, |
itt minden engem választ, |
higgyem, hogy nedveim komoly |
higgyem, hogy nem árulnak el, |
higgyem, hogy fogaim közül |
kíváncsi szemek dombjain. |
– Formaság, kérem, formaság. |
|
Valami
míg az anyag átrendeződik. |
|
Savászana
Ernyedj el, kéz! Ernyedj el, test! |
|
Úgy! Belül csend van és sötét. |
eszmélni kezd egy régi rét. |
|
öreg parasztok szántanak. |
Nagyon messze, nesztelenül. |
|
Felül, felettem kék az ég. |
|
Közöttem ménes porzik át, |
zene szól alig hallhatón. |
És összeérnek fenn a fák. |
|
|
Amíg
addig sem, csak amíg a szív |
a nyomás és szívás között |
„megáll”, amíg a tűszúrás |
az ismeretlen sáv, a holtpont, |
fegyvert, sisakot villogtatva |
nyomult utánam, hátráló után, |
haddá sötétült országa előtt |
hanyatt vágódni, szétterülni, |
kényszerített, megfeszült bennem, |
mint atya a tékozló fiúban, |
addig sem, csak amíg a szív |
a nyomás és szívás között |
„megáll”, amíg a tűszúrás |
|
Innen
Kivágott az éjszaka katapultja, |
megyek, szemembe süt a nap. |
Hull a harmat, álmom hamuja. |
|
Fátyolos tehénszem az ég. |
Tejszagú legelők lengnek benne. |
Mintha kolompszót hallanék. |
|
A reggelekben van még áhítat. |
Mint Árpád nomádjai az új hazát, |
nézem a sátortetős házakat. |
|
Ülnek a század senkiföldjén, |
falun innen, városon innen, |
két tartományból erősödvén. |
|
Itt nem váltják meg a világot. |
Csak megjöttek, berendezkednek |
volt parasztok, volt proletárok. |
|
Ez itt a negyedik nyaram. |
Jó lenne tudni, mi az, amihez |
|
|
Kezet fogunk
Honnan ez a tehetetlenség? |
bronzérmek, -serlegek körül, |
a nyomtató ló csillaga nélkül? |
|
a nap átkelt az egyenlítőn, |
mandulafa, barackfa, aranyeső |
|
nincs ház, csak friss-zöld vadgesztenyefák. |
Beépítetlen házhelyek mögött |
Kőkupacok, meszesgödrök körül |
sétál, aki lehettem volna. |
|
|
Miközben
egy felfordított almásláda |
és egy széttaposott sárgarépa |
március negyedikén este hatkor |
meg kellene írnom a kettes számú |
pontos verset az alkonyatról |
miközben tél és nyár között |
munkahely és otthon között |
miközben ég és föld között |
én a nagy szendvics közepe |
túl a csaláson csalatáson |
hogy holtomig együtt maradhatunk |
fején a százkilencven méteres |
arcán a szürke körszakállt |
mellén a kivilágított rendjeleket |
százötvenezer sors között |
hogy elpusztíthatnám magam |
március negyedikén este hatkor |
meg kellene írnom a kettes számú |
pontos verset az alkonyatról. |
|
|