S mily hosszú volt a tél
Gyorsabban nő a körmöm, nem tudom, |
azért-e, mert tavasz van, vagy csak |
jobban odafigyelek, valami |
bennem valaki, valamihez most |
úgy jó, ha gyorsabban nő, és hogy |
tudok is róla, hiszen gyakrabban |
le kell vágnom, és beleakad |
ebbe is, abba is, s mily hosszú volt |
a tél, milyen szívesen levág- |
tuk volna, nyaranta alig látott |
madarak szálltak teraszunkra, |
egy rigót hetekig etettem, s jöt- |
tek volna a többiek is, ha |
ez el nem zavarja őket, adván |
tudtára mindenkinek, hogy itt |
valamihez most rá van szükség, és |
dögöljön meg a többi, de én |
mégsem tudom, hogy igazuk van-e |
azt állítják, hogy az állatok közt |
csupán az emberre jellemző |
az ajándékozás és a javak |
megosztása, hiszen növekvő |
sebességgel és növekvő tömeg- |
gel zuhan minden a végleges |
kiegyenlítődés felé, tehát |
a terheinken könnyítünk csak. |
|
|