A kijáratot építik
Közeledve végleges helyedhez, íme, |
a növények bűvölnek el, s nem is |
virágaikkal, gyümölcseikkel, hanem |
ahogy fél kézen megállnak vagy gondosan |
megülnek a földön, elterelvén |
a figyelmedet arról, ami a lényeg, |
a föld-alattról, ahol ujjaik |
életen-túlra érnek, s kezdettől fogva |
a kijáratot építik, mintha |
tudnák, hogy itt minden ugyanúgy marad, ha |
eltávozhatunk észrevétlenül. |
|
|