Bizonyíthatatlan
| Ha azzal kezdeném, hogy egy |
| többet tud a mindenségről, |
| mint én, mint általában az |
| ember vagy bármely élőlény, |
| képes; s bizonyára azért, |
| mert megkapaszkodott a föld |
| mindent odaköt, s ahonnan |
| egész, abba is hagyhatnám |
| hamarosan, mert ez éppoly |
| bizonyíthatatlan, mint az, |
| föladata is van, mint gyors |
| földkérget, az ilyen-olyan |
| szférákat, s a föld közvetlen |
| környezetét, hogy az anyag |
| vagy mi, megvalósulhasson. |
|
A kijáratot építik
| Közeledve végleges helyedhez, íme, |
| a növények bűvölnek el, s nem is |
| virágaikkal, gyümölcseikkel, hanem |
| ahogy fél kézen megállnak vagy gondosan |
| megülnek a földön, elterelvén |
| a figyelmedet arról, ami a lényeg, |
| a föld-alattról, ahol ujjaik |
| életen-túlra érnek, s kezdettől fogva |
| a kijáratot építik, mintha |
| tudnák, hogy itt minden ugyanúgy marad, ha |
| eltávozhatunk észrevétlenül. |
|
Az összes ág
| A csupacsonk, az örökké visszanyesett |
| utcai fák emlékeznek-e vajon |
| tavalyi, tavalyelőtti ágaikra, |
| fáj-e a levegő, ha jön a front, ha |
| hetekig esik az eső, ha a régi |
| csatákról álmodnak, s helyben futnának |
| kicsit az égen, talán a jobb közérzet, |
| talán a fürge tavaszi szél miatt, |
| fáj-e ott, ahol semmi sincs, de ahová |
| beirányozzák megint a most kibújt |
| hajtásaikat, ahol a hiány szinte |
| húzza őket, s minél keskenyebb az út, |
| annál kedvesebb a megérkezés, ahol |
| megvan az összes ág, de minthogy megvan, |
| nem lényeges már, tehát visszahúzódik |
| lassan a törzsbe, gyökérbe, a földbe? |
|
S mily hosszú volt a tél
| Gyorsabban nő a körmöm, nem tudom, |
| azért-e, mert tavasz van, vagy csak |
| jobban odafigyelek, valami |
| bennem valaki, valamihez most |
| úgy jó, ha gyorsabban nő, és hogy |
| tudok is róla, hiszen gyakrabban |
| le kell vágnom, és beleakad |
| ebbe is, abba is, s mily hosszú volt |
| a tél, milyen szívesen levág- |
| tuk volna, nyaranta alig látott |
| madarak szálltak teraszunkra, |
| egy rigót hetekig etettem, s jöt- |
| tek volna a többiek is, ha |
| ez el nem zavarja őket, adván |
| tudtára mindenkinek, hogy itt |
| valamihez most rá van szükség, és |
| dögöljön meg a többi, de én |
| mégsem tudom, hogy igazuk van-e |
| azt állítják, hogy az állatok közt |
| csupán az emberre jellemző |
| az ajándékozás és a javak |
| megosztása, hiszen növekvő |
| sebességgel és növekvő tömeg- |
| gel zuhan minden a végleges |
| kiegyenlítődés felé, tehát |
| a terheinken könnyítünk csak. |
|
Pintér úr
| Megint fellőttek valamit, azért van |
| mondja Pintér úr, s hozzáteszi, hogy nem |
| állítja száz százalékosan |
| de valami mégiscsak lehet benne, |
| mert ilyen bolond időjárás |
| azelőtt nem volt, s hogy gyerekkorunkban |
| mezítláb futkostunk a porban, most meg |
| lefagy az orra az embernek |
| Szent Iván napján a Balatonban, s hogy |
| nem lesz ám ennek jó vége, mert |
| az időjárás sokkal fontosabb, és |
| hogy erre szükség van, hisz ő nagyon jól |
| meglenne űrhajók nélkül is, |
| neki a kertet kellene sürgősen |
| se tud, mert minden csupa sár, és nem nő |
| semmi sem, s ma is csak négy fokot |
| mondott a rádió, s hogy azok is csak |
| azt mondják, ami van, amit a |
| műholdak nélkül is tudunk, és ugye, |
| mindenfélével, maholnap nem lesz hely, |
| ahová odafekhetnénk, amikor |
| torkig vagyunk már az egésszel. |
|
Mintha kővé változtál volna
| Beképzelt lettél és nehézkes, mintha kővé |
| változtál volna, s már csak a nap, |
| a szelek, az eső meg a hőmérsékleti |
| ők is csak azért, mert rád se hederítenek, |
| s így megvan a kellő okod, hogy |
| többszörösen szenvedj, hogy kiszolgáltatott |
| légy, szétfeszítsen a nagy meleg, |
| összeroppantson a hideg, álljon az eső |
| frontátvonulás kínozzon, hiszen ellened |
| esküdött a mindenség, amit |
| magaddal egynek hittél, és hinnél még ma is, |
| innen alig van visszafelé |
| út, meg kell várnod, amíg teljesen vagy majdnem |
| teljesen betemet a szél, és |
| újra megérted, amit a füvek meg a fák |
| mondanak, és amit a talpad alatti |
| innen csak alázattal, araszolva, s csak úgy |
| menekülhetsz, ha kiszakítod |
| magad a szorításból, melybe a szárnyaló |
| hiúság és a versengés sodort. |
|
Mintha jelen se volna
| Lazítson a gyeplőn, hagyja a lovakat |
| természetesebb, higgye el, hogy ami jó, |
| magától, a rosszat meg kár erőltetni, |
| eszembe jut valami csodálatos, és |
| igaz, hogy nagyobb részét |
| szinte azonnal elfelejtem, de kérem, |
| fölvillan, hát az kimondhatatlan, és ha |
| ez egy folyamat, hát akkor erőlködni |
| minek? tegyen úgy, mintha |
| jelen se volna, mintha csak elviselné |
| egy lovat ülne meg két fenékkel, s igaz, |
| fészkelődni kicsit, s lehet, hogy feltörik |
| kidöglik a ló, de garantálhatom, hogy |
| lesz, s hogy megjavul az összeköttetése |
| előfordulhat, hogy úgy érzi, a maga |
| meg a műsort, amikor a pillanatot |
|
Beleszerethet az emberbe is
| szemben vele, s elvacakolgat |
| légyszarral, porral, idővel, |
| koponya szétloccsan, bár erre itt |
| alig van példa, s azt is csak akkor |
| hallotta, amikor építették, |
| tudja, hogy összeérnek, s ha valahol |
| rés támad, az nem akkora, hogy rajta ki-be, |
| s pláne, hogy messze, hiszen ötön |
| meg haton át talán lehet, de hetediknek |
| mindig ott a kínai nagy fal, amelyik |
| a legújabb adatok szerint |
| negyvenezer kilométer, vagyis ha |
| egyenes volna hosszában éppen |
| körbeérné a földet, tehát |
| féltékenységre, okoskodásra, a falság |
| megbonthatatlan és örök, akár |
| az emberi butaság, amely ugyancsak |
| szélesen körbeéri, és azon túl is |
| nagy cafrangokban lóg alá, s ha egy |
| fal ebbe belegondol, bizony, |
| beleszerethet az emberbe is. |
|
Prédikáció
| Minthogy az önsajnálat és |
| az öndicséret ugyanannak az |
| és mindegy, hogy csak ünnepnapokon, |
| vagy csupán otthon az egyik |
| faltól a másikig viseled, |
| ne csodálkozz, ha elfordulnak, vagy |
| sebeikre mutatnak, a saját |
| vállukat veregetik akkor is, amikor |
| tényleg bajban vagy, s igazán |
| megdicsérhetnének, mert tudod már, |
| harmadik oldala nincsen, csak a |
| nem lehet többé eltakarni. |
|
Nagy bajba kerülnél
| Megszoktad, hogy vigyáznak rád, s így |
| különösebb baj nem eshet, |
| van ennivalód, innivalód, |
| rend van, és ha jól viselkedsz, |
| kihúzod szépen mindhalálig, |
| sőt, ha ügyeskedsz, halva is |
| az maradsz, aki vagy, hisz akkor |
| tűnsz el, amikor félrenéz |
| mikor a nagy tömegben mindig |
| senkinek sem hiányzol, meg sem |
| büntetnek miattad senkit, |
| bár tudják, hogy kik a bűnösök, |
| s tudják ők maguk is, ezért |
| előfordulhat, hogy közülük |
| újabb tanfolyamra, másokat |
| a jó édesanyjukba, s lesz, |
| akit kitüntetnek, de ez már |
| menetrend-szerű, azazhogy |
| nagy bajba kerülnél, ha egyszer |
| kiderülne, hogy senki sem |
| vigyáz rád, hogy te vagy az őr is, |
| amit akarsz, s ha félrenézel, |
| magad futsz önmagad elől. |
|
A pillanatnyi helyzet
| Ez lett volna a csúcs? ahová kétrét |
| görnyedve, visszacsúszva, csakazértis |
| fölkapaszkodtál? ez a plafonalji |
| végtelen? ez a nyomják agyamat az
|
|
alacsony szobák vörösmartys pokla, |
| ahová ép ésszel föl sem fogható |
| erő szorított? ez a döbbenet, hogy |
| győzelem nincs, és nem is lehet, mert a |
| bőséggel együtt növekszik az éhség? |
| s ez volna a vasárnap, mikor Isten |
| megpihen és boldog, mert forog megint |
| a mindenség, s ezután már csak egy-egy |
| csavart kell meghúzni, egy-egy eltévedt |
| bárányt visszafogadni, egy-egy félre-
|
|
csúszott nyakkendőt megigazítani? |
| s ha tovább ritkul a levegő, lassan |
| növénnyé változni, hogy a sejteket |
| átjárja a fény és föltámadhasson |
| holtából az anyag? ez volna a pont, |
| ahonnan beláthatod, hogy a legfőbb |
| emberi kategóriák csak arra |
| valók, hogy hozzávetőlegesen és |
| utólag meghatározhasd velük a |
| pillanatnyi helyzetet? s ami ide |
| fölhallatszik, az a szorgalmas füvek |
| varrógépének nesze, hát semmi ok |
| kapkodásra vagy kétségbeesésre? |
|
|
|