A vasgolyó
| A vasgolyó, a jobb-lett-volna-ha, |
| beléakadt arcod ráncaiba, |
| egy szempillantás hidege elég, |
| hogy jéggé váljon alatta a fék, |
| egy tétova gondolat huzata |
| s a lejtőnél, ha meglódul kicsit, |
| az emlékek az örömig lökik, |
| s ahol megállni készteti a mély, |
| mindig fölvillan valami tökély, |
| hogy visszafelé, mikor megakad, |
| jobban sajogjon tükrében a nap. |
|
|