Melyik szó a másik?

Úgy jön a vers, mint régi ismerősök arca a tömegben, utcán, valahol. Fölvillan és nincs, ha meg nem előzöd, kibukva emlékek hullámaiból. Nézitek egymást, két alagút vége, süt a nap, sötét van, robog valami. Belőled? Beléd? Indulnál feléje, de lábad, mint nehéz hegyek lábai. S egyszer csak eléd áll, kezedet fogja, ahogyan a vakot sétálni viszik. Ujjongsz, bár titkon oldalaznál vissza, hisz nyitott szemekkel vártál valakit. Mondja? Mondjátok? Melyik szó a másik? Ki fog szemgödörben meszet oltani? A jéghegy, ha a tövéig kilátszik, önmagába tud csak belebotlani. Búcsúztok egyre tapintatosabban. Sohasem derül ki, hogy ki kicsoda. S álltok halálig szaladó szavakban, mint egy határtalan fal két oldala.