Weöres Sándor emlékkönyvébe
| Világnagy hársfa álmodik, |
| Hetven ágából dől a fény, |
| Látja, hogy szeme nyitva van, |
|
Melyik szó a másik?
| Úgy jön a vers, mint régi ismerősök |
| arca a tömegben, utcán, valahol. |
| Fölvillan és nincs, ha meg nem előzöd, |
| kibukva emlékek hullámaiból. |
|
| Nézitek egymást, két alagút vége, |
| süt a nap, sötét van, robog valami. |
| Belőled? Beléd? Indulnál feléje, |
| de lábad, mint nehéz hegyek lábai. |
|
| S egyszer csak eléd áll, kezedet fogja, |
| ahogyan a vakot sétálni viszik. |
| Ujjongsz, bár titkon oldalaznál vissza, |
| hisz nyitott szemekkel vártál valakit. |
|
| Mondja? Mondjátok? Melyik szó a másik? |
| Ki fog szemgödörben meszet oltani? |
| A jéghegy, ha a tövéig kilátszik, |
| önmagába tud csak belebotlani. |
|
| Búcsúztok egyre tapintatosabban. |
| Sohasem derül ki, hogy ki kicsoda. |
| S álltok halálig szaladó szavakban, |
| mint egy határtalan fal két oldala. |
|
|
Nosztalgiák
|
| én gyámoltalan ember vagyok |
Kassák Lajos
|
| Voltak igazi verskezdetek, egy-egy szó |
| fölkelt hirtelen, mint a nap, bevilágította |
| a többit, akárhová nyúlt, |
|
| Voltak igazi próbák, mikor a költők |
| kiléptek korukból, és a koporsókészítők |
| meggazdagodtak, mert megint |
| megnőtt a rangja a versnek. |
|
| Voltak igazi nosztalgiák, a vének |
| eljátszották, hogy fiatalok, s a tele vályút |
| mindent elöntött a jelen. |
|
| Voltak igazi jövők, senkise tudta, |
| mikor kezdődtek, egyszer csak megfordult a naptár, |
|
| Voltak igazi voltak, sem befejezni, |
| sem újrakezdeni őket nem lehetett, csupán |
| végük lett, mikor az ember |
| rádöbbent, hogy emlékezik. |
|
|
Ünnepi másod
| Akartad, hogy tessék, hát betakartad, |
| ha hibázott, csak a hiúságodnak |
| kedvező szavakra figyeltél, mintha |
| templomba indítanád, ahogy anyád |
| elindított téged vasárnaponként, |
| az ajtóban még lekefélve ruhád, |
| s ahogy utánad kiabált, hogy |
| mégiscsak ott maradt valami |
| a nadrágod szárán, s te lehajoltál, |
| hogy lásd, de nem találtad, hát |
| léptél az utcára, hogy már |
| ünnepi másod, az egész falu |
| tudhatta, hogy a templomba mégy, |
| köszöntél az öregebbeknek, akik |
| mind megnéztek, és valamit |
| mondtak is, bár legtöbbször csak |
| annyit, hogy „Mégy a templomba?”, és azt is |
| a köszönésed viszonzásaként, |
| kérdő hangsúlyukban az öröm |
| állítása is benne volt, tehát |
| tetszettél módfelett magadnak, mikor |
| lopva körülnéztél, és odanyúltál |
| a nadrágodhoz, nem maradt-e |
| nyitva a slicced, langyos ködben |
| ültél a padban, úgy tűnt, |
| mindenki téged bámul, hamisan |
| fájt már a lábad a kinőtt |
| cipőben, érezted, hogy a fenekeden |
| majd szétreped a nadrág, s ünneplőben |
| feszít mindenki, de mégsem |
| csíptél a combodba vagy a nyakadba, |
| hogy fölébredj, csak estefelé, |
| amikor átöltöztél, mert etetni |
| kellett az állatokat, amikor |
| az istállóban a keverő fölé |
| hajoltál, hogy a répát a törekkel |
| meg a korpával összekeverd, csak ott |
| tértél magadhoz, s vallottad be, hogy |
| elvágyódsz innen, és önmagad |
| szeretnél maradni akkor is, amikor |
| nem tetszel senkinek, s tetszeni |
|
A léc fölött
| Az érzés, hogy a léc fölött, |
| hogy ott volt, s hogy megint csak utólag |
| s milyen az, hogy amikor megijedt, |
| már késő, s hogy a félelem, |
| mint a villanófény, az öröm meg, íme, |
| majdnem odáig nyújtózkodik, ahol |
| megszűnik, ami odaér, s az ember |
| úgy éli át, hogy emlékezik, ahogy |
| a tükrözött fény még beesik |
| a szakadékba, s meleg áramlásban |
| fölfelé száll az ejtőernyő, ahogy |
| a tudatalatti is belesajog, |
|
Honnan az ok?
| Mintha olvadó hóra sütne, |
| Tavasz lesz? ősz lesz? Régi versből |
| Vagy a fű alól? A kutyából? |
| Belőlem csak? Tétova ízek, |
| színek, illatok, dallamok |
| bőrbe szorult káprázatából? |
| Merthogy valaki kiszámol? |
| hogy úgy kezdem el, ahogy? |
| Szépen, mondhatnám, klasszikusan. |
| S már az elején vége van. |
|
Versfoltok a kövön
|
| Takard le jól, mit elkövettél |
| és élj utána szabadon, akár |
Pilinszky János
|
| Versfoltok a kövön. Térdel a költő. |
|
|
| Visszafordul. Egyetlen pontra néz. |
| Esendő, mint az üres mozgólépcső. |
|
| Vannak sémák és van a kín. |
| kinyit egy ajtót, s önmagát |
| az ajtót nem képes kinyitni. |
|
| Minthogy sehol, innen akárhová. |
| És sehová. Még egy kanyar, |
| Össze a mennyország. Ennyi talán. |
| Egy száraz ág árnyéka, egy billenés |
| Kong a vödör, jár föl-le, lüktet |
| az öntudatlan bizonyosság. |
|
| Nincs minta, csak anyag. A vas van |
| a szem mögötti szakadékban. A növekvő tömeg. |
| A becsukott megfoghatatlan. |
|
|
A vasgolyó
| A vasgolyó, a jobb-lett-volna-ha, |
| beléakadt arcod ráncaiba, |
| egy szempillantás hidege elég, |
| hogy jéggé váljon alatta a fék, |
| egy tétova gondolat huzata |
| s a lejtőnél, ha meglódul kicsit, |
| az emlékek az örömig lökik, |
| s ahol megállni készteti a mély, |
| mindig fölvillan valami tökély, |
| hogy visszafelé, mikor megakad, |
| jobban sajogjon tükrében a nap. |
|
Hexameterek
|
Változat egy József Attila-versre
| Zsarnoki tél tombol, leszakadnak a távvezetékek, |
| hökken a technika, gyönge babérfák elszíneződnek, |
| hóba csavart derekát feszülő üvegövbe szorítja, |
| ráfagy az ólom az útra, a fákra, a szívre, a csöndre, |
| korcsolyapálya az ország, fázik egész Európa. |
|
| Látod, elülnénk itt, forró radiátorok árnyán |
| századokig már, kedves, szólni se kell, ha beszélünk, |
| mondja az asztal, az ágy, meg a jaj-de-te-tegnap-elestél, |
| mondja a… mit mond? élünk, s akkor is, újra tavasz lesz, |
| ötvenedik tavaszom, s majdnem huszonöt veled együtt. |
|
|
Az ötvenes kőnél
|
Levél Bisztray Ádámhoz
| Hát így állunk, Ádám, te éppen egy hónappal előbb |
| leszel ötvenéves, mint én, azazhogy november öt |
| és december hat között az a harmincegy nap |
| csak mint március vagy május vagy… lehetne egy hónap, |
| de mit most március? hiszen a dologban a lényeg, |
| hogy a naptár szerint, lám, elszegődhetek öcsédnek, |
| s megkérdezhetem tőled, hogyan csináltad, öregem, |
| hogy egyszerre csak ötven, hogy onnan vagyunk a hegyen? |
| a Hargitán? vagy a Szent Mihály-hegyen? a Kishegyen? |
| ki tudja, hiszen benne a sötét erdőben, hiszen |
| észre sem vettük, s néha még ma is úgy mutatkozik |
| a magasság, mintha fölfelé mennénk kicsit, kicsit, |
| mintha még mindig valami új hodu utu rea,
|
| és nem a végső isa pur es homu-valahová, |
| mintha ugyanúgy húzna a holvolt Erdőntúli táj,
|
| s nem érdekelne, hogy a test már magától meg-megáll, |
| hogy megkínozza a lelket, mely mint a Kerítetlen
|
|
világ madara szállna csak, mindegyre sebesebben, |
| hogy van ez, Ádám? te, aki egy hónappal idősebb |
| és bölcsebb is vagy nálam, mondd, sírjak-e vagy nevessek? |
|
| annyi minden után, ami mivelünk is megesett, |
| háború, személyi kultuszok, ötvenhat s egyebek, |
| annyi minden után ez a Tavaszra nyíló ablak
|
| honnan van, barátom, hiszen lassacskán befalaznak, |
| s a Tornác a Duna felett mintha a Csillagpázsit
|
| füzérvirága volna a végtelenből világít, |
| hiszen a múltunk, mint Elfelejtett tél, farkasokkal,
|
| történelem már akkor is, ha ránk tör vasfogakkal, |
|
Más lett a béke, dörmögöd? s hogy ez is Malomjáték?
|
| rajtaveszt Nikodémusz, de él magyar, Buda áll még? |
| s ami bennünket nem ereszt, a föld, a nyelv, a szellem, |
| fiainkat is fogja már, és egyre erősebben? |
| ennyi volna csak? gyönyörű őszbe fordult az ország, |
| potyog a szelídgesztenye, megverjük a diófát, |
| szedjük az almát, forr a bor, s anyám a hetvenéves |
| sürög leginkább, mint aki átlátja az egészet, |
| ötven év? hetven? őszre tél? amíg a szíve dobban, |
| egész lényével benne van az összes pillanatban, |
| valahogy így? plafonig ért csontjainkban az élet, |
| de oldalt lesz még tér s idő, tenni valami szépet? |
| tenni hasznosat? úgy legyen! élj soká, kedves bátyám, |
| találkozunk az ötvenes kőnél, ha kicsit vársz rám. |
|
|
Hangpróba Illyés Gyula születésnapján
| A föld lábunk alatt, ahol |
| minden folyik. Fölösleges |
| meggondolatlanság vagy pátosz. |
| Húzódjunk összébb, hogy a meleg |
| erővé váljék. Valamivel több |
| szabad az út a képzeletig. |
|
| Egy fejsze vagy husáng, az is. |
| van vigasz mindaddig, amíg |
|
|
|