Magyar epigrammák
Ostoba, mért kell újra meg újra leverni a lécet? |
|
Helyből átviheted, hogyha tudod, hova tedd. |
|
Boldogan ülni az ágon s nézegelődni a legjobb. |
|
Döntik mások a fát, én, a majom, belakom. |
|
Két tűz közt egyedül hagytak, s el mégse szaladtál. |
|
Bátor vagy, nyuszi, és hogy magyar, az se vitás. |
|
Koslat a vén kani, szép szuka hergeli tétova vágyát. |
|
Hallgass, bajkeverő ! Nagy tüze, ép esze volt. |
|
Új bőrt, ezrediket húznál le az egyszeri róka |
|
testéről? Mire föl várod a tapsikolást? |
|
Szorgalmadnál csak megnőtt étvágyad erősebb, |
|
sáska, de egy lyukon át hogy jöhet ennyi gané? |
|
Hány pecsenyét sütsz még meg a rád mért pálca tüzénél? |
|
S mennyi jutalmat vársz, mert ügyesen sütögetsz? |
|
Azt mondod, hunyjak szemet, és te se szólsz, te se látsz majd, |
|
mert a barátság szent, s mink, ugye, benne vagyunk. |
|
Ez kupa bort hoz, az étket, ez álmait, az csak a nyelvét, |
|
kurvák mind, te pedig játszod a földesurat. |
|
Azt hiszed, az van csak, mire rápotyogattad a piszkod? |
|
Bűzlik más nyoma is, mégse veszejti eszét. |
|
Kérded, jól van-e úgy, ahogy eldöntötted előre? |
|
Jaj, de demokrata vagy! Van zabod is, pacikám? |
|
Fájhat-e Bólogató János pici nyakcsigolyája? |
|
Vagy cöveket nyelt? Ó, mekkora gond az ilyen. |
|
Fennen hordja az orrát, csak budapesti lyukat nyal. |
|
S durrogtat Lukafán, mint hiteles csupasegg. |
|
Bámulatos, hogy mennyi szitok dőlt rögtön a szádból |
|
arra a jajra, hogy itt, itt is elönt a mocsok. |
|
Eszményt adj, kiabáltál és ütögetted a tányért. |
|
Állati zajt csaptál egy pofa bablevesért. |
|
Éljen a forma, mely annyira összeragasztja a semmit, |
|
hogy nem tudni, mi szól, szád-e vagy alfeled-e? |
|
Mondd, hazudozni minek, hisz tény már, hogy fogy a nemzet, |
|
nem túlélni, csupán élni akar szaporán. |
|
Elbujdosni, ha bajba kerülsz, s jajgatni, ha ütnek, |
|
hát azt tudsz, de ne hidd, hogy külön is ver a sors. |
|
Hallom, hogy nem iszol már, csak belemártod a nyelved, |
|
s megcsap az áram, mint mást a hibás vezeték. |
|
Húsz évvel túlélte magát és akkora marha, |
|
már gazdája se mer ráripakodni, ha bőg. |
|
Ó, te megint futtában megcicerélted a jércét? |
|
Mért hagy cserben a fütty, hogyha a múzsa a tyúk? |
|
Elsodródtál messzire, más nyelv forgatagába, |
|
s lett anyanyelved sport, háziruhádon a gyöngy. |
|
Mást se csinálni örökké, mint veregetni a vállad? |
|
Hogy győzöd? Nem unod? S nem hasogat reumád? |
|
Úgy hazudozz, hogy csak bizonyos fokig értjük a tréfát, |
|
s vége, ha nem hiszed el, hogy komolyan nevetünk. |
|
Hogy magasabb hivatalban vagy, s így több eszed is van? |
|
Elhisszük, pipi, mert nő a bögyöd s vagyonod. |
|
Megbüntetni a gyermekeket, mert vétkes az apjuk? |
|
Ezt, ugye, nem komolyan mondod, öreg leopárd? |
|
Körbelihegni a jót, mielőbb bekerülni a sleppbe, |
|
s vágni okos pofikát, látod, ez újra te vagy. |
|
Hát te nem emberi szót, hanem újabb hódolatot vársz? |
|
Meghajolunk, idenézz, bár a szag orrfacsaró. |
|
Fösvények, kik a másik elől a ganét is elennék, |
|
s leggyönyörűbb, hogy ez azt, az meg emezt csepüli. |
|
Leshelyen állsz, koma, tudjuk, nem sikerült a találat. |
|
Égsz, no de észnél légy! Bárkire lősz, ha mozog? |
|
Elvittek Budapestre tinóként, s régen ökör vagy, |
|
fogd hát föl valahogy, már ez a csorda sem az. |
|
Szürke, sokat vacakol, s teneked lángoszlop az álmod. |
|
Megvan az ok, hogy utáld, s lám, ugyanezt teszi ő. |
|
Fújhatod, ez se leszel már, régi karácsonyi költő. |
|
Nincs újság, amiben verse ne volna megint. |
|
Egy poharat most rátok, akik majd semmibe vesztek. |
|
Kell a ti dölyfötök is, hogy ne legyek levegő. |
|
Így rotyogunk, papa, Pannoniában, a tábori üstben, |
|
és ki előbb puhul, azt most is előbb megeszik. |
|
Mondod a nagy szavakat, haladás, hit, béke, szabadság, |
|
s lám, csak a gyomrod üres, ölni, zabálni akarsz. |
|
Sokkol a hírközlés, dől ránk baj, terror, ijesztés, |
|
mintha a nagyzenekar jönne az ördög előtt. |
|
Fölvágtad fejedet, vegyem úgy, befejezted a témát, |
|
mit számít ezer év, széles e föld a hazád. |
|
S volt még cidrire stressz, rá válság, arra rakéta, |
|
sok rizsa, áremelés, nyolcvanöt, év elején. |
|
|
|