Határa sincsen, csak a türelem
Most, hogy átírják a tankönyveket |
Haitin s a Fülöp-szigeteken, |
megint fölmerül a kérdés, hogy egy |
történetben meddig tart a jelen, |
|
persze, csak amúgy, közönségesen, |
mert tudható, hogy elméletileg |
örökké, hisz a világ végtelen, |
majdnem olyan, mint egy kerek sziget, |
|
ha körbe jársz rajta, azt hiheted, |
határa sincsen, csak a türelem, |
s ami makacsul szembejön veled, |
mindig ugyanaz a történelem, |
|
aztán egyszer csak merőlegesen |
megpillantod a parttalan vizet. |
|
|
|