Nélkülem szalad
A korlátok, egy-egy fa, a gödör, |
no, nézd csak! máris a kanyar után, |
hogy lehet ez? a testem mint ökör, |
magától menne a mások nyomán? |
|
magától fut az autó? a kör |
bezárult volna? s az van bízva rám, |
hogy igazoljam, ha valamiről |
lemaradok? hogy nálam a volán? |
|
hogy én felelek azért, mi megöl? |
s mintha a mindenséget hajtanám, |
száguldozok az életben le-föl |
míg végtelenné nem nő a hiány? |
|
és egy leszek azzal, ami elől |
nélkülem szalad már a masinám? |
|
|
|