Mért akarod elölről kezdeni?
Ha már se látomás, se indulat, |
csak a monoton lüktetés, ami |
viszi a verset, s beindítani |
úgy lehet, ahogy a motorokat, |
|
ha nem mozdul el, de mégis halad, |
hisz lemaradnak kezdő sorai, |
s közepe táján látszik valami |
a végéből, mert fogynak a szavak, |
|
ha fékezel már, mert kettészakad, |
és csak úgy tudod megállítani, |
hogy aki a követ oda teszi |
tollad elé, már megint nem te vagy, |
|
ha nincs erőd, hogy szépen abbahagyd, |
mért akarod elölről kezdeni? |
|
|
|