Egyetlen alkalom

Most, hogy már egész testemmel fogom a mindenséget, tudom, hogy e test számomra az egyetlen alkalom ideidézni az egyetemest, és hogy itt is van, pókhálót ereszt, hogy ne láthassak át a szavakon, s rádöbbenhessek, hogy csak egy gerezd, ami az egész varázsába von, s mert ez sem érdekelt fiatalon, hiszen nem „fogtam”, hanem vele egy voltam, ugyanaz volt a programom, mint az övé, csupán hitelesebb, ha most meghallgatom a híreket, ahány állomás, annyi fájdalom.